Mellfelvarrás

A női mellek leggyakoribb formai elváltozása: azok megereszkedése, lógása már a serdülő korban, az emlők kifejlődése után veleszületetten kialakulhat. A terhességi szoptatás, nagyobb súlyvesztés, fogyás, a mellek időskori megkisebbedése, a szövetek rugalmasságának csökkenése ugyancsak esztétikai változásokat okoznak. Ennek több fokozata előfordulhat. Egyéni adottság lehet a nagyméretű mellek kifejlődése, melyek megereszkedése a mell súlya miatt következhet be. Ez az alaki eltérés azt jelenti, hogy a melleket tartó kötőszövetes váz és a bőr megnyúlik, és a mell a bimbó- bimbóudvarral együtt eredeti helyéről lefelé mozdul el álló testhelyzetben. A legtöbb esetben melltartó viselete sem oldja meg a problémát, sőt kellemetlen is lehet. Nemcsak a megereszkedett, hanem például a cső vagy háromszög alakú mellforma is zavaró alaki eltérés, melyet a mellfelvarrás egyik műtéti típusával lehet kezelni.

A képen látható felületi benyomódások a speciális melltartó nyomai!

A műtétről

A felvarrás során a bimbó-bimbóudvart optimális helyen pozícionáljuk, az emlő állományát megformázzuk, a megnyúlt bőr fölöslegét eltávolítjuk, nagy mellek esetén annak méretcsökkentése, kisméretű mellek esetén annak nagyobbítása után. A mell állományának megformázása és a bimbó-bimbóudvar pozícionálása szinte minden esetben azonos, de a bőrfölösleg eltávolítása – mérések, jelölések után – különböző módon lehetséges, ami a metszések, sebek és hegek irányának, hosszának különbözőségét eredményezi. Lehetőség szerint mindig olyan műtéti technikát választunk, amelyet követően a legkevesebb heg marad vissza!
Legkönnyebben a metszésvonalak és a sebszélek összevarrása után kialakuló sebek lefutása alapján lehet a műtéteket csoportosítani. Abban az esetben, ha a mell lógása nagyfokú, akkor olyan műtétet kell választanunk a legjobb eredmény elérése érdekében, melynek során futó sebvonalak (fordított „T” alakú seb) alakulnak ki a bimbóudvar körüli seben kívül az abból induló, a mell bőrének alsó felén a középvonalban és erre merőleges mell alatti redőben. Közepes, kisfokú megereszkedésnél a bimbóudvar körüli seben kívül, abból indulóan a mell bőrének alsó felén a középvonalban függőlegesen a mell alatti redőig húzódó sebvonal marad vissza, ami már kevesebb sebet hagy maga után. A harmadik lehetőség az, amikor a bimbóudvar körüli bőrterületből távolítjuk el a kialakult fölösleget, így a seb csak a bimbóudvar határán marad vissza. Ezt az eljárást a mellek kisfokú lógása, vagy annak csőszerű formája esetén alkalmazzuk. Minden technikának megvan a maga előnye és hátránya egyaránt. Ezeket mérlegelve célszerű dönteni a műtéti típus kiválasztásánál. A beavatkozást altatásban végezzük, időtartama 1,5-2,5 óra.

A műtét után

A műtét után azonnal kompressziós melltartót helyezünk fel, ami jól rögzíti az operált melleket, és amit kb. 3-4 héten keresztül javasoljuk hordani. A műtét utáni enyhe, közepes fájdalmat a pihenés, a melltartó viselete, a mell jegelése, fájdalomcsillapító szedése csökkenti, megszünteti. Fertőzés kialakulása esetén antibiotikus kezelés szükséges. Víz a sebet műtét után két héttel, a varratszedés után érheti. Munkavégzés annak jellegétől függően a műtét után akár 1 héttel megkezdhető. Erős fizikai terhelés (torna, fizikai munka) a 4-5. héttől fokozatosan indítható.

Lehetséges szövődmények

Vérzés, sebfertőzés, sebszétválás, bőrelhalás, bimbó-bimbóudvar érzészavara, részleges vagy teljes elhalása, a mell deformitása, kóros hegképződés.