A plasztikai sebészet és a szépség utáni vágy
A plasztikai sebészet majdnem egyidős az emberi kultúrával. Ennek oka, hogy amire igény van, arra kínálat is lesz. A plasztikai sebészet motivációja a szépség utáni vágy. Már a nagyon korai társadalmakban sem volt elég az, ha egy tárgy praktikus és lehet használni. Szépnek is kellett lennie, olyannak, amire szívesen néz rá az ember. A dísztárgyak is hamar megjelentek. A kis szobrocskáknak, amuletteknek és ékszereknek általában elsődlegesen szakrális funkciója volt, de ez mögött mindig ott volt az esztétikum utáni vágyakozás. Természetes volt, hogy az emberi test szépsége is nagyon fontost volt, ezt és a nemes tulajdonságokat és előkelőséget egybekötötték. A fáraók és a nemesség például a múmiájukat is szépítette, a ferde orrcsontot kiegyenesítették, a szépséghibákat eltüntették, hogy megfelelő elbánásba részesüljenek a túlvilágon. A plasztikai sebészet akkor és ott nemcsak az élőknek járt.
