A mellfelvarrás

A mellfelvarrás majdnem bármilyen korú hölgy esetében szóba jöhet. Ennek az az oka, hogy a megereszkedett mellek problémája nemcsak egy bizonyos kor után jelentkezik. Fiatal korban is megjelenthet a szépséghiba, hiszen egy hirtelen fogyás vagy a szoptatás is megviseli az emlőket. (Ennek ellenére senkit nem akarok lebeszélni a saját testből való táplásról. Ez hihetetlenül megerősíti az anya – gyermek kapcsolatát, ráadásul az anyatejnél nincsen egészségesebb táplálék, amit a kisbaba kaphat. A fogyás szintén fontos, hiszen a túlsúly megterheli az egész szervezetet, kevés egészségtelenebb állapot van, mint kövérnek lenni.) De természetesen a megereszkedett melleknek az idő múlása is az oka. A kor előrehaladtával a bőr veszít a nedveségtartamából, rugalmatlan lesz. Az emlő bőrszövete is megnyúlik, a mirigyállomány előre esik, a mellek veszítenek az esztétikumukból, lógni fognak. Sajnos ezt az állapotot nem lehet visszafordítani, és megelőzni sem nagyon. Az emlőkben ugyanis nincsenek izmok, nem lehet őket sporttal vagy bármilyen gyakorlattal feszessé tenni. Így a mellfelvarrás az egyetlen egy megoldás, ami segít ezt az állapotot megszűntetni.

Az emlők megnyúlása általában szimmetrikus szokott lenni, a probléma mindkét oldalon ugyanolyan. Ez az helyezet súlyos lelki teher egy nőnek, úgy érzi, hogy ronda, taszító lett. De ezen felül még testi problémák is megjelenthetnek. Ezek a következők:

• A lógó bőrszövet alatt lévő felületet nehéz tisztán tartani, levegőt is nehezebb kap. Ez gombásodáshoz vezethet.
• Az összefekvő bőrfelületen gyulladásos problémák alakulhatnak ki.
• A lógó emlők megterhelik a hátat és a vállat, ami fájdalommal járhat.

A mellfelvarrás ennek ellenére nem tartozik a TB által támogatott műtétek között, hanem önköltséges szokott lenni.

A mellfelvarrás első lépése egy konzultáción az operáló orvos és a páciens között. Itt a páciens elmeséli, hogy milyen eredményt vár el a műtéttől. A sebész – pár vizsgálat után elmondja, hogy ezeknek mi a realitása, hogyan tudja megoldani. Az első találkozáson az operáció összes részlete megbeszélésre kerül, a sebész felvilágosítja a pácienst a műtét körülményeiről, beleértbe annak kockázatait is.

Fontos kérdés, hogy a mellfelvarrást össze kössék-e mellimplantátum beültetésével. Vékony testalkat, és enyhe mértékű probléma esetén egy implantátum beültetése akár a megereszkedett mellek problémáját is megoldhatja, ilyenkor a hagyományos értelemben vett mellfelvarrásra nincsen is szükség. Ugyanez a helyezt a saját zsírral történő mellnagyobbítással, ez is helyettesítheti a mellfelvarrást. Hogy ez adott páciens esetében lehetséges – e, az mindig az első konzultáción derül ki. Azonban azt tudnia kell, hogy mellfelvarrás után minden esetben meg fog változni az emlők nagysága.

Az orvos a következő esetekkel találkozhat:

• enyhén megereszkedett mellek: az esetek döntő többségében ilyenkor mellnagyobbítással érhető el a legszebb hatás, egy implantátum beültetése javasolt. Amennyiben a páciens idegenkedik attól, hogy idegen anyag kerüljön a testében, a probléma megoldható a saját zsírral történő korrigálással is.
• nagyobb mértékben megereszkedett emlők: ilyen esetben szükség van a hagyományos értelemben vett mellfelvarrásra, aminek lényege a bőrszövet méretének csökkentése. Ez nem jár együtt a mirigyállomány változással, ennek ellenére az emlők mérete csökkeni fog. (Sok hölgyet ez zavar, ezért kötik össze a mellfelvarrást egy mellnagyobbító műtéttel)
• Kis méretű, erősen lógó mellek: ilyenkor gyakran szóba jön a mellnagyobbítással összekötött mellfelvarrás. Ennek a leginkább az az oka, hogy az emlők nagysága a műtét után mindenképpen csökkeni fog. Ennek azonban esztétikai okai vannak mindössze, így a páciens egyéni igényei döntik el, hogy az implantátum beültetésre kerül-e.
• nagy méretű, erősen lógó mellek: ilyenkor a probléma valódi okát kell megszűntetni. Nagyobb méretű mellek hamarabb veszítenek a feszességükből, hiszen saját súlyuk húzza őket előre. A minél hosszabb ideig tartó eredményhez szükséges az, hogy a gondok gyökerét is kiiktassa a sebész. Ilyenkor a mellfelvarrást összekötik egy mellkisebbítő műtéttel.

A mellek megereszkedésének mértékét a mellbimbó és az áthajlási redő viszonya alapján szokták meghatározni. (Az áthajlási redő az a pont, ahol a mellek alsó íve találkozik a mellkassal.)

A mellek megereszkedésének négyféle stádiuma van. Ezek a következők:

• a mellbimbó még az áthajlási redő felett van
• a mellbimbó pontosan az áthajlási redő magasságában van
• a mellbimbó az áthajlási redő alatt van
• a mellbimbó lefelé néz

A mellfelvarrás lényege, hogy a mellbimbók optimális helyzetbe kerüljenek, az emlők kontúrjai esztétikusabb, formája kerekebb legyen.

Amennyiben a páciens és az operáló orvos egyeségre jutottak a részleteket illetően, hátra van még pár vizsgálat, aminek a célja az, hogy kizárjanak minden rizikófaktort. Ezekre azért is szükség van, mert a mellfelvarrás minden esetben altatásban történik, ami további kockázatottal jár együtt.

Mellfelvarrás előtt a következő vizsgálatokra van szükség:-

• teljes labor (Ez magába foglalja a vérképet, a süllyedést, a vérzési és alvadási időt, a prothoroimbin diőt, a serum creatinin, az ureantigroen, a sermum, a kálium, a nátrium értékeket és a vércukor szintet is. Szintén nézik a GOT, GPT, GGT értékeket és a vércsoportot is.
• Szükség van egy EGK vizsgálatra
• 45 éves kor felett mellkas rtg. felvételt is szoktak készíteni.
• Szintén kell egy emlő UH vizsgálat, vagy pedig egy mammográfia

Ha ezek a vizsgálatok megnyugtató eredménnyel zárulnak, akkor nincsen akadálya a műtétének.

A mellfelvarrás technikái a következők lehetnek:

Ezt az állapotot alapvetően háromféle technikával lehet megoldani:

• fordított T alak vagy horgony metszés: ennek az eljárásnak már a nevéből is kitűnik, hogy alapvetően három metszésre van szükség az elvégzéséhez. Az egyik a mellbimbótól lefele függőlegesen fut, és egy vízszintesen az áthajlási redőben. Ezt kiegészíti még egy mellbimbó körüli vágás. A technikát nagyobb méretű emlők esetén is lehet alkalmazni, és vékony hegvonallal jár. Hátránya, hogy a metszések szám és nagysága miatt viszonylag hosszú hegvonal marad.
• rövid heg technika: az eljárás lényege, hogy a sebész egy kör alakú metszést ejt a mellbimbó körül, majd ebből kiindulva egy függőlegeset a mellbimbó alatt. Előnye, hogy viszonylag kevés heggel jár. A heg iránya miatt azonban nem biztos, hogy olyan szépen és gyorsan fog gyógyulni, mint a vízszintes vágások. A függőleges sebek a legtöbb esetben pár hónapig még ráncosak lesznek, kell neki egy idő, amíg kisimul.
• bimbó körüli technika: ez a módszer jár a legkevesebb heggel, ugyanis a sebész csak egy vágást ejt, a mellbimbók körül. Sajnos hátrányai is vannak a megoldásnak. Ez a technika ugyanis csak az úgynevezett cső alak emlők esetén alkalmazható. Egyébként nem érhető el vele megfelelő esztétikumú végeredmény, a mellek lapossá válnak. Másik kockázata a megoldásnak, hogy a mellbimbó a műtét után előnytelenül kitágulhat.

A mellfelvarrás sikerrel oldja meg azokat a problémákat, amiket az idő és egyéb körülmények idéznek elő.