Mellnagyobbítás implantátummal

A nőiesség egyik talán legfontosabb szimbólumának – a melleknek – formai és méretbeli eltérései gyakori jelenségek és nagymértékben befolyásolják az egyén pszichés és fizikai létét egyaránt. A mellek mérete és esztétikai megjelenése a múltban és a jelenben is mást jelentett és jelent. A különböző korszakok művészi ábrázolásában jól nyomon követhetőek ezek a különbségek. A plasztikai sebészet az arányosság, szimmetria létrehozására törekszik, így a legtöbb esetben a mellek növelése az adott anatómiai adottságok, a testarányok figyelembevételével történik, úgy, hogy a páciens elképzelése, elvárása is érvényesüljön.

Mikor?

Az emlők növelésének igénye leggyakrabban veleszületetten alulfejlett vagy aszimmetrikus, szülést, szoptatást követően megkisebbedett, esetleg kisfokban megereszkedett melleknél merülhet fel leggyakrabban.

Implantátumok

Esztétikai célzatú méretnövelésre implantátumokat alkalmazunk, de manapság már speciális töltőanyagok használata is lehetséges. Az implantátumokat több szempontból is csoportosíthatjuk. Formájuk szerint kerek (gömbcikkely), anatómiai (csepp alakú, biodimenzionális), aszimmetrikus anatómia (jobb és bal oldali) implantátumokat különböztetünk meg. Töltőanyaguk szerint lehetnek fiziológiás sóoldattal előre töltött, vagy tölthető; folyékony szilikon géllel töltöttek, magas kohezivitású vagy kohezív géllel töltött vagy hidrogél tartalmúak. A töltetet körülvevő burok vagy héj leggyakrabban szilikon, de az ezt még borító poliuretán vagy titánium bevonatú is ismert. Az implantátum felszíne lehet sima, texturált vagy mikrotexturált („bolyhos, bársonyos”) . Ez utóbbi két típusú implantátumot az egyik késői szövődmény, a tokzsugorodás megelőzése céljából fejlesztették ki.

Az Amerikai Egyesült Államokban 1992-től a szilikon töltetű implantátumok alkalmazását a feltételezett egészségkárosító hatás miatt korlátozták, csak helyreállító műtéteknél vagy csak olyan esztétikai beavatkozásoknál használhatták, amikor a páciens a további tudományos vizsgálatokat, utánkövetést felvállalta. Az implantátum biztonságát bizonyító több éves vizsgálatsorozat után a korlátozást 2006-ban visszavonták, és azóta az USA-ban is alkalmazzák. Európában az illetékes hivatal, az EQUAM 1998-ban a szilikon implantátumok biztonságosságáról 10 pontban megfogalmazott hivatalos nyilatkozatot adott ki, amely kimondja azt, hogy a szilikon nem rákkeltő, autoimmun betegséget, allergiát nem okoz, ellene antitest nem termelődik, a terhességet, szoptatást károsan nem befolyásolja, a szoptatott gyermek egészségét nem károsítja.

Beültetés honnan?

Az implantátumok különböző behatolásokon keresztül ültethetők be. Az egyik lehetőség az, amikor hónaljárok bőrén harántul ejtett metszésen keresztül, a nagy mellizom széle alatt az izom alá, vagy akár a mirigy alá helyezzük be az implantátumot. A másik behatolási hely a bimbóudvar bőrén harántul vagy alsó ívén, annak határán ejtett metszésből és végül a harmadik, talán a leggyakrabban alkalmazott hely, az emlő alsó határát jelző anatómiai redőben, az alsó áthajlási redőben vagy ez alatt ejtett bőrmetszésen keresztüli beültetés. A fenti lehetőségeknél sokkal ritkábban alkalmazott technika a köldökből vagy a hasplasztika kapcsán a has irányából elvégzett emlőnagyobbítás.

Beültetés hová?

Az implantátumokat a mell mirigyállománya alá (subglandularis), izom alá (submuscularis), vagy részlegesen izom alá (dual plain technika) ültethetjük be. Az első esetben az implantátum teljes felszínét a mirigy borítja, a második esetben az implantátum csaknem teljes izomborítást kap (részemről kevésbé alkalmazott módszer), és a harmadik esetben az implantátum felső harmada kerül a nagy mellizom lemeze alá, az alsó 2 harmada mirigy alatt helyezkedik el. Az ez utóbbi technikával elvégzett műtét az izom alatti pozíció hátrányait kiküszöböli. Hogy a három lehetőség közül melyiket választjuk ki, azt a mell, a mellkas mérete, formája, a bőralatti zsírréteg, mirigy állomány vastagsága, izomstruktúra, a páciens fizikai aktivitása, elvárásai (kerekebb, természetesebb forma) stb. határozzák meg. Az biztos, hogy a mirigyállomány vagy részben izom alá történő beültetés után a páciensek kevesebb és kisebb fokú műtét utáni fájdalomról számolnak be, az implantátum a nagy mellizom összehúzódásával szinkron természetellenes elmozdulása nem fordul elő.

A műtétről

A műtét során a kiválasztott behatolási hely felől az emlő állomány és/vagy a nagy mellizom széles lemeze, lemez részlete alatt képezzük ki az implantátum befogadására alkalmas helyet, majd a kialakított behatolási nyíláson keresztül a kiképzett befogadó helyre ültetjük be az implantátumot. A műtétet altatásban végezzük, ami 60-90 percig tarthat. Ezután a megnövelt melleket melltartóval és egy rugalmas pozícionáló pánttal rögzítjük, melynek viselete 3-4 héten keresztül indokolt.

A műtét után

A nagyobbító műtét után fontos a fizikai kímélet, a melltartó és a pozícionáló pánt viselete, legfőképpen az anatómia implantátum beültetése után, mert nagyon lényeges az implantátum rögzítése addig, ameddig annak texturált (bársonyos) felszíne a környezetéhez ki nem tapad (4-5 hét), mert ezután az elfordulás veszélye már minimális. A műtétnél alkalmazott antibiotikum adagolása a fertőzés kialakulásának veszélyét minimálisra csökkenti. A fájdalmak, feszülés érzése pihenéssel, a mellek jegelésével, fájdalomcsillapító alkalmazásával enyhíthető, megszűntethető. A munka jellegétől függően 5-7 nap után munkavégzés már lehetséges lehet. Az erős fizikai terhelés (sport) a műtét után 5-6. héten fokozatosan megkezdhető.

Lehetséges szövődmények

A műtét korai szövődményei lehetnek az utóvérzés, sebfertőzés, savós folyadékgyülem felszaporodása, sebszétválás, későbbiek lehetnek a bimbó-bimbóudvar érzészavara, kóros hegképződés. Az implantátummal kapcsolatos komplikáció lehet az anatómia implantátum elfordulása, amely a mellek deformitását okozza, az implantátum körüli tok (capsula) zsugorodása, amelynek több fokozata ismert. Ekkor az implantátumot a tok összenyomja, a mell kemény, tömött tapintásúvá válik, és a mell deformálódása mellett fájdalmak is kialakulhatnak. Beültetés után az implantátum felszíne enyhén hullámossá válik, ami talán természetes jelenség, de ez megfelelő vastagságú állomány, bőralatti zsír fedése mellett nem válik láthatóvá. És végül, de nem utolsó sorban szólnunk kell arról a szövődményről, amelyre a tok zsugorodás hívhatja fel a figyelmet: az implantátum falának kiszakadásról, melynek során a folyékony szilikon az implantátumból kifolyhat, amit a nyirokkeringés a regionális nyirokcsomókba szállíthat, és ott a szilikon felhalmozódhat! A kohezív géllel töltött implantátumok esetében ez nem fordulhat elő, tehát ezek ilyen szempontból biztonságosabbnak tekinthetők. A tok kiszakadása esetén az implantátumot ki kell cserélni.