A mellnagyobbítás története

A mellnagyobbítás az egyik leggyakrabban kért plasztikai műtét Magyarországon. Talán csak a zsírleszívás tud vele versenyezni. Ennek valószínűleg kultúrtörténeti okai vannak. Ugyanis a világ más tájain más tendencia figyelhető meg. Dél-Amerikában például a popsi kerekítése, nagyítása a legnépszerűbb beavatkozás, egy olyan eljárás, amit ma Magyarországon a legritkábban kérnek a páciensek.

A mellnagyobbítás lehetősége már nagyon régóta foglalkoztatja az embereket, hiszen a mell egyet jelent a nőiességgel. Nagyon sok nő szenved önértékelési gondok miatt, ha kebleit túl kicsinek érzi. Bár a plasztikai sebészet több ezer éves, erre a problémára csak az 1890-es évekbe született egy számos kockázattal járó megoldás. Ekkor ugyanis kipróbáltak egy eljárást, aminek lényege az volt, hogy paraffin befecskendezésével növelték meg az emlőket. Eredményt elértek vele, de számos kellemetlen mellékhatással járt a beavatkozás. Ezek között ott volt a mell érzéketlenné válása, kemény, tumorszerű csomók kialakulása és a különböző fertőzések is.

Ennek ellenére az eljárást egészen az 1920-as évekig használták. Akkor próbálkoztak először azzal, hogy a fenékből kinyert zsírral nagyobbítsák meg az emlőket. Az eredmény csak átmeneti volt, a zsír egy része felszívódott és deformált, felemás mellek maradtak egymás után. Ezt a nagyon jó ötleten alapuló technikát csak pár éve sikerült tökéletesíteni. Arra kell vigyázni, hogy a zsírszövet sem kivételkor, sem behelyezéskor ne sérüljön meg. De a korai sikertelen kísérletek miatt ez a módszer az 1940-es években kiment a divatból, egy időre elfelejtődött.

A következő töltőanyag a szilikon volt. Ezt először japán prostituáltak hozták divatba. Ugyanis fel akarták magukra hívni a II. világháborúban ott állomásozó amerikai katonák figyelmét. A módszerük annyira sikeres volt, hogy a las vegasi topless táncosnők is elkezdték alkalmazni az eljárást. Ezeknek a kezdetleges szilikon beinjekciózása annyira egyszerű volt, hogy orvosi papírok nélküli kuruzslók is elvégezték, természetesen alacsonyabb áron, mint egy szakember. Az olcsó hús leve itt is híg volt, a nem megfelelő, szakszerűtlen beavatkozások eredményeképpen tumorszerű képződmények, gyulladások, fertőzések jelentkeztek és – szélsőséges esetekben – szervsérülés is történt.

A szilikon injekció tehát eltűnt a süllyesztőbe, de helyette új módszereket kellett találni. Ezek voltak az 1950 – 60-as években megjelent műanyag szivacsok. A szakemberek szinte minden szintetikus anyagot kipróbáltak, mint mellimplantátumot. De ez sem vált be hosszútávon, hiszen a töltőanyag egy idő után megkeményedett, eldeformálódott. Ráadásul nem egyszer úgy belerágta magát az élő szövetbe, hogy eltávolítása is lehetetlen volt. Ehhez még hozzájárultak további problémák is, mint a fertőzések és gyulladások, ráadásul pár töltőanyagnak használt műanyagról az is kiderült, hogy rákkeltő hatású.

1963-ban a Dow Corning nevű vállalat piacra dobta a szilikonnal töltött mellimplantátumot. Ez egy testbarát anyag volt. Az évek során a termék egy – két jellemzője változott, hol a zacskó lett vékonyabb vagy vastagabb, néha a benne lévő szilikon zselé lett kicsit más.

Nagyjából a szilikon zselével töltött implantátummal együtt, 1965-ben került piacra egy olyan technika, aminek lényege az volt, hogy sóoldattal teli zacskókkal növelték meg az emlőket. Pár páciens és orvos szerint ennek a megoldásnak az a hibája, hogy a folyadékkal töltött zacskók hajlamosak arra, hogy kilyukadjanak. Ennek ellenére körülbelül három évtized alatt ez lett az egyik legkeresettebb mellnagyobbítása technika az Egyesült Államokban.

Sajnos a szilikonnak nem volt jó híre, elterjedt róla, hogy közrejátszhat egyes autoimmun betegségek kialakulásában. Ezért 1992-ben betiltották a szert az Egyesült Államokban. Utána egy ideig csak sóoldatot használtak töltőanyagként.

A szilikon implantátum egészen 2000-ig volt tiltólistán. Ekkor az Egyesült Államok tudományos akadémiája készített egy több száz oldalas jelentést, aminek a végeredménye az volt, hogy a szilikon nem játszik szerepet semmiféle betegség kialakulásában sem. Az egyetlen kockázata a használatának, hogy a tasakok kilyukadhatnak, aminek a következménye fertőzések és hegek kialakulása lehet.

Ez miatt a modern mellplasztikai sebészet egyik legnagyobb kihívása olyan implantátumok gyártása, ahol a tasak nem sérülhet. Már történtek kísérletek titánbevonatú zacskók gyártásra.

Mellplasztika előtt

Mellplasztika előtt az egyik legfontosabb feladata az információgyűjtés. Ezt ne csak internetről tegye meg.  A világhálón tényleg rengeteg hasznos adat van, de sajnos felkerülnek rá olyanok is, amik nem mindig fedik a valóságot. A legjobb, ha egy szakembert hallgat végig.

A plasztikai sebésszel való konzultáció azért is nagyon fontos, mert itt személyre szabott információt kap, olyat, ami Önnek szól, az Ön helyzetét, lehetőségei elemzi ki. Nagyon fontos, hogy a mellnagyobbítás kockázatairól is felvilágosítást kapjon. A megfelelő implantátumok mérete is itt lesz kiválasztva. Fel kell arra készülnie, hogy a vágyak és az orvosi indokok néha ütköznek egymással és mindig az utóbbi érvek szokott nyerni.

• Műtét előtt kerülje a nehéz, zsíros, fűszeres ételeket.
• A vitaminok szedése kifejezetten javasolt.
• Szintén javasolta bő folyadékfogyasztás. Legalább napi másfél – két litert ásványvizet igyon meg
• Amennyiben fogamzásgátló tablettát szed, azt az első konzultáción jelezze az orvosa felé. Ezek a készítmények ugyanis hormont tartalmaznak, ami hatással lehet a véralvadásra
• Fokozhatják a vérzést az aszpirin alapú gyógyszerek. Ezért műtét előtt és után két héttel ne szedjen ilyet
• A várandósság kizárja a műtétet.
• Nem a legjobb, ha az operáció egybe esik a menstruáció napjával. Erről konzultáljon orvosával.
• Kicsi, de hasznos tanács: műtét előtt mindenképpen mosson hajat. Utána pár napig nem fog tudni.
• A műtét előtt kerülje a dohányzást. A legjobb lenne, ha arra az időre – amennyiben Ön dohányos – teljesen leállna, de ha ez nem lehetséges, akkor csökkentse az adagját.
• Műtét előtt egy nappal már ne használjon testápolót.

A mellnagyobbítás után

Mellnagyobbítás után el kell telnie pár hétnek, amíg élete visszaáll a mindennapi kerékvágásba. Ez főleg az első napokban lesz nehéz. A hegek természetesen fájni fognak, de fog kapni fájdalomcsillapítót, amivel ez a pár nap átvészelhető.

Az alvás sem lesz egy ideig olyan, amilyen volt. Hason és oldalt feküdni tilos, a legideálisabb a félig ülve alvás. Ez csökkenti a fájdalmat és segít elkerülni a duzzadást.

A sebek miatt egy ideig nehézkes lesz a tisztálkodás. Lehet vízálló kötést tenni a vágásokra, azonban ennek a hátránya, hogy nem szellőzik. De mindenképpen meg kell oldani azt, hogy a sebeket ne érje víz. Ugyanez vonatkozik a testápolókra is, mivel gyulladást okozhatnak.

Műtét után felléphet gyulladás. Ennek az egyik jelez a láz. Tanácsos rendszeresen testhőmérsékletet mérni a műtét után még néhány napig. Egy enyhe hőemelkedéstől ne ijedjen meg, az az operáció természetes velejárója, a lob komolyabb lázzal jár.

A legfontosabb azonban itt is az, hogy mindenképpen tartsa be orvosa utasításait, kövesse azokat a tanácsokat, amiket ő ad.