A mellnagyobbítás lehetőségei

A mellnagyobbítás lehetőségei mindig vonzották az embereket, mindig is keresett volt ez a szolgáltatás, amíg pedig nem létezett, addig számtalan módszer dolgoztak ki arra, hogy hogyan lehetne az emlők méretet megnövelni. A mellnagyobbító operáció megjelenésig ezek a módszerek nem voltak hatásosak, nem lehetett velük szemmel látható eredményt elérni. (Pár gyógynövényről még ma is el van terjedve, hogy mellnagyobbító hatásuk van, de ez sajnos nem igaz, látványos eredményt csakis operációval lehet produkálni.)

A mellnagyobbítás nagyjából 130 éve lehetséges, mivel az első ilyen műtét az 1890-es években történt. Ennek az operációnak lényeges kérdése, hogy milyen töltőanyagot használjanak. Ez az évtizedek folyamán nagyon sokat változott, rengeteg -féle megoldás kapott lehetőséget, hogy megmutassa, hogyan lehet vele megnagyobbodni az emlők méretét. Ezeknek a legtöbbje nem vált be, leginkább egészségügyi problémák miatt. Nem volt ritka, hogy a töltőanyag gyulladást, kemény, tumorszerű csomókat és fertőzéseket okoz. De olyan szélsőséges esetek is történtek, hogy a műanyag beragadt az emlőkbe, és eltávolításuk nem volt már lehetséges. Az orvosok nagyon sokat kísérleteztek, ennek az eredménye a ma használt lévő teljesen biztonságos töltőanyagok.

Ezek a következők:

• folyékony szilikon zselé
• fiziológiás sóoldat
• saját zsír

Folyékony szilikon zselé

Jelenleg ez a legismertebb töltőanyag. Ezt a megoldást dr. Thomas Cronin és dr. Frank Gerow fejlesztette ki 1961-ben. A megoldás lényege, hogy egy rugalmas szilikonból készült zacskóba folyékony szilikon zselét töltenek, majd ezt beültetik a szervezete. Az évek során változott a megoldás, hol a zacskó lett vékonyabb, hol a zselé hígabb, vagy pont sűrűbb, de a lényeg ugyanaz maradt. Erről a technikáról elterjedt, hogy szerepet játszik autoimmun betegségek kialakulásában, ezért 1992-ben betiltották. Többféle módszerrel próbálták helyettesíteni, de nem sok sikerrel. A mogyoró- és szójaolajjal töltött tasakokat például ki kellett vonni a forgalomból, mert a zacskók kilyukadtak, a töltőanyag pedig mérgezőnek bizonyult. Szerencsére közben több tanulmány is készült a szilikon  hatásáról, és mindegyik azt állapította meg, hogy ez az anyag nem mérgező. Így nyolc év után, 2000-ben a szilikon visszatért a legális töltőanyagok közé.

Fiziológiás sóoldat

Sokan nem szeretik, mivel kevésbé természetes hatású eredményt biztosít, mint a szilikon zselé. Viszont számos előnye is van a megoldásnak. Az egyik legfontosabb az, hogy az implantátum beültetése úgy történik, hogy a sebész először csak a zacskót helyezi be, aztán kezdi azt feltölteni a töltőanyaggal. Ezért az emlők mérete még hetekkel a műtét után is állítható lesz, ráadásul nem kell akkora vágás az implantátum behelyezéséhez, így a hegek is rövidek, kevésbé feltűnőek lesznek.

Ezt a megoldást 1965-ben fejlesztette ki dr. H.G. Arion. A különbség ez között és a szilikonnal töltött implantátumok között a töltőanyag volt. Eleinte nem aratott sikert, mivel nem lehetett vele annyira esztétikus eredményt elérni, mint a szilikon zselével, ráadásul sokan úgy gondolták, hogy könnyen kilyukad és leereszt. A szilikon betiltása után viszont egyre népszerűbbé vált, a 90-es években ez fiziológiás sóoldat volt a legnépszerűbb mellnagyobbító eljárás az Amerikai Egyesült Államokban.

Saját zsírral történő mellnagyobbítás

Ez nem egy új eljárás, már száz évvel ezelőtt is történtek kísérletek erre a módszerre. A XX. század elején használt parafint próbálták kiváltani vele. A parafin ugyanis számos egészségügyi problémát okozott, az emlőkön gyulladások, fertőzések és kemény, tumorszerű csomók keletkeztek a használta következtében. A saját zsír abból a szempontból tökéletes választás volt, hogy nem okozott semmiféle egészségügyi problémát, és allergiás reakcióra sem kellett számítani. A gondok az eredmény tartósságával voltak. A saját zsír egy része ugyanis felszívódott, az emlők felemásak, deformáltak lettek, ezért pár év el is tűnt ez a módszer. 2009-ben jött újra elő, az orvostudomány ekkor lett olyan fejlett, hogy megoldja a problémát. Az eljárás során vigyázni kell arra, hogy a zsírszövet sem kivételkor, sem behelyezéskor ne sérüljön meg. Ebben az esetben az eredmény tartós lesz.

Több töltőanyagot is használnak, mindegyikek megvan a maga előnye és hátránya is.

Saját zsír előnyei:

• Sok hölgy nem szeretné, ha testébe idegen anyag kerülne. A saját zsírral történő mellnagyobbítás megoldja ezt a gondot.
• A saját zsír nem fog cserére szorulni.
• Az emlők természetes hatásúak lesznek.
• A saját zsírral történő mellnagyobbítás tulajdonképpen nem egy, hanem két műtét, egy zsírleszívás és egy emlőműtét.
• A saját zsír esetén nem kell tartani a fájdalmas kapszula képződéstől. (Ennek a folyamatnak a lényege, hogy a szervezet érzékeli, hogy idegen anyag került a szervezetébe, és egy vékony szövetburokkal veszi körbe az implantátumot. Ez a legtöbb esetben teljesen veszélytelen, a páciens semmit nem érez belőle. Ám szélsőséges esetben a kapszula megkeményedhet, ami miatt az emlők eldeformálódnak, és természetellenes tapintásúvá válnak, és fájdalom is előfordulhat. Texturált felületű implantátum esetén csökken a fájdalmas kapszula kialakulásának az esélye, de teljesen nem zárja ki azt.)
• Mivel a saját zsírt kanülök segítségével juttatják be a testbe, itt lesznek a hegek a legkisebbek, legkevésbé feltűnőek.

Fiziológiás sóoldat

• A mellek nagysága még hetekkel a műtét után is változtatható.
• Viszonylag kis hegek maradnak az operáció után.

Folyékony szilikon zselé előnyei:

• Természetes, esztétikus hatású eredmény érhető el vele
• Az emlők nagysága korlátlan mértékben növelhető. (Viszont azt minden páciensnek tudnia kell, hogy a nagyon nagyméretű mellek számos egészségügyi problémával jár, így lelkiismeretes sebész nem is vállal el olyan munkát, amiről tudja, hogy ez őrültség lenne.)
• A szilikon zselé annyira sűrű, hogy egy esetleges toksérülés esetén sem folyik ki.
• Felszínük optimálisan viszonyul a kötőszövethez, így nem okozzák annak a gyulladását.

Az implantátumok nemcsak anyagukban térnek el, hanem méretükben is. (A saját zsírszövet egyik nagy hátránya, hogy csak egy bizonyos mértékig növelhető vele az emlők nagysága.) Az optimális mellméret kiválasztása esetén több tényezőt is figyelembe kell venni. Ezek között ott van a páciens életmódja, kívánságai és szervezetének egyéni jellemzői is. Ez mindig a páciens és az operáló orvos közös feladata.

De az implantátumoknak más tulajdonságaik is vannak.

Az implantátum felülete lehet texturált vagy pedig sima. Az előbbi drágább, viszont használta csökkenti a fájdalmas kapszula kialakulásának az esélyét.

Anyagát tekintve az implantátum lehet kerek vagy csepp alakú. A csepp alakúval esztétikusabb hatást lehet elérni, viszont drágább és nagyobb az esélye annak, hogy a töltőanyaggal teli tasak elmozdul.

Szintén fontos tulajdonság a mellimplantátum profilja, vagy más néven magassága.

Ezeket a kérdéseket általában az első konzultáción szokta az orvos és a páciens együtt letisztázni, amikor az orvosi szempontokat összevetik a páciens elképzeléseivel, és a mellnagyobbítás minden részletében megállapodnak.